Rendhagyó módon egy különleges sorozatot szeretnék bemutatni anyák napján. Több mint öt éves családi fotós pályafutásom alatt nagyon sok és különböző anyával és családdal találkozhattam. Néha tőlem mérhetetlenül távol álló tipusu szülőséggel. Az évek során megtanultam ezt kezelni és elfogadni. Kifejezetten hálás vagyok mikor nagyon más dinamikájú családok életébe pillanthatok bele fotósként, mert ezek a találkozások tágítják a látószögemet és elfogadóbbá tesznek. Ez az élmény adta az ötletet a következő képek megalkotásához!

Az elkészített fotósorozatommal azt az univerzális érzést szerettem volna bemutatni, ahogy édesanyák kapcsolódnak gyermekeikhez. A fotóalanyaimat a közösségi felületeimen meghirdetett felhíváson keresztül értem el. A jelentkezőket, akik mind gyáli lakosok, válogatás nélkül fogadtam, sokan közülük teljesen idegenek voltak számomra.

A fényképeken szereplő édesanyák közül van, aki sok évnyi küzdelem után élhette át az anyaság örömét. Van, aki egyedül neveli gyermekét és van nagycsaládos. Van sikeres vállalkozó és főállású édesanya. Szerepelnek a képeken császárral és hüvelyi úton szült nők, anyatejjel és tápszerrel táplált gyermekek.  A különbözőségeket napestig lehetne sorolni, de a képeket nézegetve mégis feltűnik valami hasonlóság! Az pedig az, ahogy sugárzó szeretettel ölelik az édesanyák gyermekeiket.

Célom az volt, hogy bemutassam, hogy bár sokan sokfélék vagyunk, mást gondolunk az anyaságról és másképp éljük meg, mégis mélyen nagyon egységesen szeretjük és öleljük gyermekeinket.  Az általam nagyra becsült világhírű Richard Avedon fényképész gondolata indította el a sorozat technikai ötletét, mely szerint egy fehér fal előtt mindannyian hasonlóak vagyunk. Ezt a vezérszálat szerettem volna bemutatni az anyaság tekintetében.

A sorozatot fekete-fehérben készítettem el, ezzel is hangsúlyozva az egységet a szereplők között.  Szeretném felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy a különbözőségek ellenére mindannyian hasonlóak vagyunk és ünneplejük az anyaságot!

‍

Technikai okok miatt, sajnos nem tudom olyan módon kiállítani a képeket, ahogyan én azt elképzeltem. Készítettem viszont három montázst a képek egy részéből és azok megtekinthetőek lesznek május 17.-től a Gyáli Pünkösdi Tárlaton, az Arany János Közösségi Házban. A négy legtöbb közönségszavazatot kapott alkotást alkotói díjjal jutalmazzák, megköszönöm, ha támogatjátok a munkámat.

‍

Külön köszönöm a közreműködő édesanyákat, hogy arcukat adták a sorozathoz...és ezennel szeretném minden résztvevőt 2029-ben ismét meghívni, hogy folytassuk a sorozatot!

‍

Hálás szívvel köszönöm nektek! Isten éltesse az édesanyákat; mert ők nevelik, óvják, féltik, gondozzák a jövőt!

‍

‍

‍

‍

‍

‍

‍

‍

‍

‍

‍